2020- ban hallottam először egy festőhelyről, ami 70 éve Párizsban működik és azóta számos más nyugati országban is nyitottak hasonlót. Azóta a szívügyem nálunk is egyet létrehozni. Ezeken a helyeken nem festészeti technikákat tanítanak, hanem egy védett helyen, (ami ott történik az ott is marad, az alkotások egy elfogadó közösségben a saját örömünkre születnek) biztosítanak a résztvevőknek teret a szabad alkotásra. A kurzusvezető megteremti a megfelelő környezetet, keretet.

Kiscsoportos foglalkozásainkon megtapasztaljuk, milyen ítélkezésmentesen szemlélődni, pontos megfigyelések, elemzések, a harmónia vagy diszharmónia elérésére való törekvés nélkül szabadon festeni. Együttléteink teljes csöndben, csak önmagunkra figyelve, nemre és korra való tekintet nélkül zajlanak. A született alkotások egyediek, változásaink, érésünk, állapotaink lenyomatai, nem rendelkezünk azokkal. Azt minden alkalom zárultával a műhelyben hagyjuk, hogy bármikor újra hozzáférhessünk, ha erre igény születik bennünk.

A műhelymunkához szükséges jólétünket az alábbiak szavatolják:

• legalább féléves elköteleződés heti egyszeri másfél órában
• nyitottság, bátorság a csendes befeléforduláshoz
• elengedési képesség: születendő képeinkre nem műalkotásként tekintünk, hanem állapotunk egyszeri vizuális kivetüléseként, így ahhoz érzelmileg nem kötődünk, nem ragaszkodunk
• ítélkezésmentes jelenlét: sem a saját, sem mások munkájáról véleményt semmilyen formában nem alkotunk
• a műhelymunka alapvető műkésési elveit maradéktalanul elfogadjuk, hogy jó legyen nekünk